Csalódások egymás hegyén hátán2013.03.11. 18:58, Liz
2013. 03. 11. hétfő
A mai nap sorozatos agyafsszal telt ><
Nagyon unom már, hogy engem mindig mindenki hülyének néz. Oké, hogy általában majdnem mindent elnézek nektek, de tudjátok, mit? Innentől végeztem ezzel a birkaéletmóddal.
Szóóval... reggel ugye úgy volt, hogy találkozok L-lel. Hát, természetesen nem jött össze - még arra sem vette a fáradtságot, hogy egy nyamvadék sms-t lőjön, nemhogy eljöjjön... aztán fb-n küld egy fél sort, mondván, nem otthon aludt, és bepótoljuk. Haha. Csakhogy én abból nem kérek. Tudom, hogy fölösleges bármit is várnom: ez már egy kemény, hideg L, nem az az imádnivaló mosolyú srác, akit annyira megszerettem. Nem tudom, mi lett a régi sráccal.... de ő már nem ő, és tulajdonképpen, inkább hagyom, hadd élje a kis életét. Itt az ideje kilépnem az életéből, hiszen tudom, hogy úgysem fogok hiányozni neki. Akkor meg minek strapáljam magam? Csak megalázkodnék, és azt a büszkeségem nem engedi.
Szóval, akármennyire is fáj, én itt végeztem... remélem, valahogy ki tudom tépni magamból még az emlékét is.
Ami a mai napot illeti, nem sok érdekes dolog történt eddig. Ismét itt vagyok koliban, egyedül.... Kata megint azt a disznófejű ribancot választotta, lassan már ott tartok, őt is hagyom a fenébe, és komolyan beállok remetének. De tényleg, annyira utálom azt a tyúkot, és még Katát is egyre jobban elvadítja....
Jah, és hogy jobb legyen, E belém esett. Nagyon kedvelem a fiút, de nem tudok rá pasiként tekinteni, csak mint egy testvér, akiről le lehet lájmolni a cuccokat :D Szóval, asszem igyekszem lenevelni magamról, és megpróbálkozok G-vel.
De mára elég a világfájdalomból, igaz? Nem kéne meggyilkolászni senki életkedvét, elég, ha az enyém offon van.....
|