Furcsa, hogy ha egy nap boldog vagyok, utána milyen üresség vesz erőt rajtam. Nem érzek... semmit. Az égvilágon semmit.

Nos, azt hiszem, az alcím mindent elárul. Ma kifejezetten jó napom volt, csak minimális negativitás ért, ami, valljuk be, nagy szó.
Azt hiszem, jobban járnék, ha gyönyörűen letörölném a blogot, több bajom van vele, mint amennyit megér az egész. Végülis, naplót is vezetek, meg minden.... de persze most sem azt fogom tenni, ami ésszerű lenne, hanem amihez kedvem van. És még nem akarom letörölni.
Hát, az, amit nem akarsz elmondani senkinek, max a legjobb barátnődnek, tuti, hogy hamarabb kiderül, mintha pl. gyereked születne xD Nos, nem baj. Bár azt annyira nem értékelem, hogy Mim elmondta, de istenem, ez van. Csak annyi a történet, hogy ezt is a magam hasznára kell fordítanom, mint mindent.
De nem vagyok hajlandó megbánást tanusítani, csak azért se xD Ha nekem tetszett a dolog, miért is tenném? Ez scak az én és Z dolga, és aki megpróbál beleszólni, kénytelen lesz megismerni a rosszabbik énem.
Nos, ma meglepi várt otthon: három kis szőrgombolyag a macskám jóvoltából. Kicsit lepődtem csak mg, de igazából nagyon örültem. Annyira édesek, hogy az valami hihetetlen :3 És egynek már van is gazduja: Mary elviszi Zero-t :) Tudom, hogy jó helyen lesz nála, és amint elég nagy lesz, hogy örökbe adhassam, búcsút mondok a kis cirmosnak. Nem féltem, hiszen ha a legjobb barátnőmben nem bízok, ugyan kiben tenném?
Szóval.
Délután Maryvel találkoztam. Azt vártam, hogy legalább megskalpol, de nem... egy remek délutánt töltöttem el vele. Hiányzott már nagyon a lány.... nem tehetek róla, de imádom :D
Mesélt Lokiékról... basszus, mennyire hiányzik az a kis szörnyeteg. Amíg szóba nem jött, el tudtam nyomni magamban a hiányát, de ahogy mesélt róla és a tesójáról, Nestorról, legszívesebben elsírtam volna magam.
A délután nagyon durva volt.... azt hiszem, öngyilkos akarok lenni. Legalábbis az agyi szintem ezt mutatja: holnap beszélek L-lel, és hallgatok Maryre, ki fogok tálalni. Igen, sanszos, hogy nem is választhatnék ennél rosszabb időpontot, meg amúgy sincs értelme, de tudom, hogy életem végéig bánnám, ha elszalasztanám a lehetőséget, amíg még itt van. Mert nem maradt szinte semmi: egy év, és elmegy külföldre. Eddig is került, hát mit veszíthetek? Max kinevet. Istenem, ez van. Volt már rosszabb is, és legalább lezárhatom magamban ezt az egész bolondériát.
Mert azt kéne... szépen elhatárolódni. Ehhez szükséges, hogy kiöljek magamból minden érzést, és ez nem megy, ha meg se próbálom, mert akkor ott van az a minimális kis remény, hog hátha... örök optimista vagyok.
Furcsa, vele beszélve elkap a félelem, és szép lassan megtölti a bennem lévő ürességet. Igazából jobban örülnék, ha a délutáni tébolyult jókedv lenne helyette, de ez van, az élet igazságtalan és kegyetlen, hogy Z-t idézzem.
Úristen, most nyílt fel a szemem: most komolyan ledumáltam egy ilyen végzetes beszélgetést L-lel? El kéne ásnom magam.... vagy üssön már el egy vonat még éjjel, hogy reggel ne kelljen megcsinálnom! Basszus, én idióta... de már nem tudom visszacsinálni.