Azt hiszem, ezúttal tényleg végeztem.

Death Note nézés..... elősegíti az érzéketlen, racionális gondolkodást. Ami kifejezetten jó, ha megtudod, hogy a srác, akibe bele vagy esve, épp azon van, hogy darabokra szedjen valami képzelt sérelem miatt.
Méghogy én akarom átbaszni a fejét, és hülyét csinálni belőle? x"D Szakadok. Nem, ami azt illeti, én szerettem. De nem számít, ahogy az sem, hogy még most is így vagyok. Jobban jártam volna, ha maradok a bizalmatlan, magányos farkas énemnél, aki egy pasit csak játékszernek tekint, amivel el lehet ugyan szórakozni, de nem érdemel többet, mint épp annyi figyelmet, ami biztosítja, hogy melletted maradjon, mint egy jól idomított házi kedvenc.
A gond az, hogy eddig ő volt az egyetlen, akivel többet szerettem volna. Akire úgy néztem, hogy nem azon gondolkoztam, hány hét alatt fogom megunni, hanem féltem, hogy mi van, ha ez neki csak játék. A félelmeim végülis beigazolódtak, de mint már említettem, lényegtelen szempont. Egy kicsit le vagyok nullázódva érzelmileg.... a mostani információk után pedig ez a lehető legjobb állapot, amiben megtudhattam ezeket a dolgokat.
Hiszen mindenki azt mondta, hogy át fogja baszni a fejem, ez neki csak egy játék. Persze én a hülye, naiv formámmal bíztam benne, elhittem, hogy tud őszinte is lenni, de... mint kiderült, tévedtem.
Méghogy én csináltam belőle hülyét. Téves. Ő volt az, aki úgy játszott velem, mint macska az egérrel,  és amilyen hülye vagyok, még hagytam is.
Ami a ciki, hogy egy közös, névtelen ismerőstől megtudtam pár dolgot :)) Igazából semmi extra, csak pár olyasmi, amit én magam is sejtettem. Túl jók a megérzéseim, de innentől ennyi, engem nem érdekel. Ezerrel üvölt a Dope, a fejemben visszhangot ver a basszus, és közben reménykedek, hogy ez kitörli belőlem az érzelmeket. Most nagy kedvem lenne elsírni magam, vagy inkább erőteljesen földhöz csapkodni pár dolgot, de mivel a fél kollégiumi étkészletet már így is kinyírtam, nem lenne tanácsos tovább őrjöngeni.
Tudod, mi az igazság? Fáj ez a dolog. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy még mindig szeretem.... ugyan mr. Erővel fogom elnyomni magamban ezt az érzést, ha már nem, borotvapengével fogok vígasztalódni. Az eddigi legfőbb visszatartó ok úgyis megszűnt, eddig csak miatta nem csináltam, mi tart hát vissza innentől fogva? Csak a másoknak adott szavam.
Mindenki azt mondja, egy ilyen alak nem érdemel meg, és milyen jó, hogy végeztem vele. De az a gond, hogy az a bizonyos személy is, akitől azokat az információkat kaptam, amik végül átbillentették a mérleget,  eléggé úgy viselkedik, mintha hátsó szándékai lennének. Bár lehet, hogy ez csak az én agyrémem. Nem avgyok hajlandó megbízni senkiben ezek után, visszatérek a régi énemhez, aki full jól megvolt egyedül. Nehogy azt várja, hogy miután ilyen lelkesen segített kidobnom G-t, vele majd jópofizni fogok. Ó, téves. Túlságosan gyanús nekem ahhoz, hogy bízzak benne. Vannak mondvacsinált okok, amiket előhúzhatott eddig is segítség címszó alatt. Segített, igen. Segített, hogy csalódjak G-ben, és féljek megbízni benne. Ez nekem valahogy nem tűnik olyan jóindulatú beszélgetésnek....
Na jó, most lépek, mivel ennek így nem lesz jó vége.....