Azt hiszem, szégyellnem kéne magam, amiért ma ellógtam a sulit. De ha egyszer olyan hideg volt reggel /

Szóval, mint azt az alcím is mutatja, a mai napot csúnyán indítottam. Reggel semmi hangulatom nem volt bemenni az iskolába, majd szétfagytam, szóval szereztem magamnak bátorságot, és leléptem a buszmegálló irányába.
Hát... nem volt túl jó ötlet. Az a személy jött velem szembe, akivel nem sok kedvem volt találkozni... miért van az, hogy mikor próbálok valakit elkerülni, biztosan mindenhol belebotlok?I
Igen, ezen a dolgon még mindig nem tudok napirendre térni. Talán egyszer elmúlik majd, de most még tart az az állapot, hogy naponta csak úgy spontán sírógörcsöt kapok egy puszta emléktől. Nem az ríkat meg, mi volt, hanem mi LEHETETT volna.... :/ Vagyis dehogy. Az csak a nagy semmi.
De. Akkor. Is. Fáj.....
Méghozzá nem is kicsit.....
Tulajdonképpen nem értem magam. A mai lógásomat otthon töltöttem, anyummal full normálisan eldumáltunk erről az egész hülye helyzetről. A legokosabb mondata a "Ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel" volt, mégis, bár ott és akkor nagyon egyszerűnek tűnt a dolog, most megint könnyek csorognak az arcomon. Mert fáj az a sok elvesztegetett remény, az ezer könnycsepp, amit eddig hullattam, és amiket még ejteni fogok, mert tudom, hogy senki sem tudja felülírni őt bennem. Különleges a srác, igen, és épp ez fogott meg benne.
A ciki az, hogy... ah, inkább nem írom le. Úgyis tudom, hogy nem fog összejönni ><
Szóval, azt hiszem, most ellépek zsepit vadászni, mivel a nagy részét már feléltem... de biztosan van még egy-két darab valahol.
És igen, lehet mondani, hogy akkor most megyek sírni a sarokba.... komolyan az a terv. A sarokban sírással az a jó, ha eleget gyakorolod, a hangodon semmi sem fog hallatszani, ha valaki megkérdi, mi van veled. És persze senkit sem érdekelsz annyira, hogy odajöjjön rád nézni.... i love Rosecollege. <3
Igazából kurvára unom a szipogást, meg hogy a pulcsim ujja full vizes a könnyeimtől. Ez így annyira ahw.... de ezt kell eltűrni. E ma közölte, h szeret, csak épp kurwanagyot csalódott bennem... köszike. Csak mert én nem írok le olyasvalakit, akit még alig ismerek, de ő utálja.
Nos, ez van. Egy újabb ember, aki elpártol... no para! Tényleg. Ha tud, hadd menjen csak.
Gyerekek, ez a bőgőműsor már tényleg nem buli.... unalmas hogy alig látom a billentyűket xD
Ééééés ha a mai nem lenne elég, most jött fel fb-re a lelkem... mármint nem E, hanem az a másik alak, akit igyekszek elfelejteni. Nem írok rá, nincs az az isten.... ennyire nem vagyok mazochista. De tényleg. Nem szabad, és kész. Mert megint vagy az lenne, hogy a) egy darabig beszélünk, és újra megtudok valamit, amitől agyfaszt kaphatok vagy b), egyszerűen le se szarja a fejem. Választhatok is... de jó nekem. Hurrá. Fuck yeahh.
Szóval, nagy a happy. x)
Egyre több smiley-t írok, ahogy durvábban bőgök. Mi ez már? Belül szmájli, belül fáj, mi? Valami ilyesmi....
Na jó, tényleg abba kéne hagynom a b őgést. Ez már túl sok. Ha így folytatom, még ezeknek a nagyon vakoknak is feltűnik, hogy nem vagyok rendben, és azt nem akarom. Épp elég műfigyelemben volt már részem, többet nem kérek.
Jééé. Emberundorom van. Mi ez már? x"D
Akkor most good bye.... lépek zenét hallgatni, kávézni, vagy mit tudom én. A lényeg, hogy egyedül csinálhassam, és elvonja a figyelmem.
Ezzel csak az a baj, hogy valahogy mindent hozzá kapcsolok. BVB, kávé... fuhh. Ki  kéne tépnem az agyamnak azt a részét,  amiben ott vannak a vele kapcsolatos emlékek.
Agysebész kerestetik.... jelentkezni a 0670/ 590 19 39-es számon lehet.