Itt a folytatása. Azt mondtam, jó napom volt? Vissza az egészet.

Hát... most akkor mit mondjak? Ha azt látod, hogy a srác, akibe fülig bele vagy zúgva, annyira, mint vak ló a gödörbe, kapcsolatban van.... na, ilyenkor mit lehet mondani? Hát , igen, igazából én is csak azt tudom hajtogatni, ez nem lehet igaz, ilyen nincs, mondd, hogy nem komoly.....
De tudom, hogy az. Akkor ezért változott meg, ezért tűnt el az a közvetlen srác, akit én ismertem... na jó, ennyi. Végeztem. Én tényleg nem akarok szerelmes lenni, soha többé: de szeretni se akarok, soha, senkit. Jobb egyedül, hiszen akkor nincs, ami fejbevágjon.
Szóval most itt ülök, nem mondom el senkinek, mi fáj, hiszen akkor talán én sem gondolok rá, és igyekszem visszaragasztani a mosolyom szilánkjait az arcomra. A szám bűzlik a cigitől.... piros Malbi, mi? Hehe. Soha többé. Én komolyan végeztem. Elegem van, de rohadtul. Van egy családom, ami darabokban, az apámat gyűlölöm, a barátaim nem tudnak segíteni, a szívem épp pár ezer darabban van valahol az ágy alatt, és scak azt kérdezem magamtól, miért is engedtem magamhoz ilyen közel az embereket?  Miért hagytam, hogy legyen valami, ami ennyire mellbevág? Miért nem volt eszem, és tartottam fent a pajzsom? Leengedtem a falamat, egy picit csak, de az a rohadék teljesen lerántotta, és azóta se kaptam vissza, pedig kéne... egy bazi nagy páncélra lenne szükségem, aminek a rostélyát az arcomba húzhatom, hogy ne lássák, mi az, ami megmosolygtat, mitől lesz könnyes a szemem, hogy soha többé ne tudják, mivel tudnak bántani....
Innentől nem lesz több ígéret. Minek is? Mindenki akar tőlem valamit, és hiába adom oda mindenem, sosem lesz elég.... a végén én is elfogyok, mégis, még többet akarnak majd.
Könyörgöm.... miért nem tud a világ békén hagyni?! MI A FASZNAK KELLETT MEGSZÜLETNEM???!!!!