Öhm.... árad a világfájdalom :(

És akkor a macska felfalta az aranyhalat.
Szép jó estét.... vagy legalábbis szebbet, mint az enyém. Igen, megint mélypontra kerültem, de már nem is próbálok felállni, mert úgyis lesz valami, ami újra a padlóra küld majd.
Ez a mai napon gyönyörűen sikerült is, több felvonásban. Először kezdjük azzal, anyám arra se vette a fáradtságot, hogy eljöjjön a szülőire - persze hogy ennyit se számítok neki :'( kicsit volt csak szar. De mindegy, neki mindig van valaki fontosabb, mint a lánya, rám sosincs ideje, kivéve, ha üvöltözik egy sort.... sosem vesz észre semmit, amit megcsinálok, csak azt, amit nem. Próbálok neki megfelelni, de a rohadt életbe, nem lehet!!!
A másik Kata volt. Ma kóterbuli van a fiúkollégiumban, úgy terveztem, én is lenézek, na nem mintha annyira partyhangulatom lenne, de ápolgatni kell az ismeretségeket. Katám viszont gyönyörűen áthúzta a számításaimat: úgy elhúzott a többiekkel, hogy rám se nézett.... köszike, puszika. Valahogy elment a kedvem az egésztől, így maradtam a kollégiumban, ezerrel üvöltettem az Asking Alexandriát és SWS-t, és igyekeztem elfojtani a bennem erőre kapó depressziót, ami ugye társaság hiányában elég nehézkes.
Ami a durva, hogy még a holnapi AFC koncerthez sincs életkedvem :o Ami már igencsak durva, ha azt vesszük, három hete erre készülök. De ez van.... valahogy majdcsak lesz, hiszen úgy még sosem volt, hogy sehogy sem lett volna, az élet úgyis megoldja.... By AFC <3